Mint mindannyian tudjuk, a műanyag zacskók nyomai a világ szinte minden szegletébe bejutottak, a zajos belvárosoktól a nehezen megközelíthető helyekig, léteznek fehér szennyezési adatok, és a műanyag zacskók okozta szennyezés egyre komolyabb. Évszázadokba telik, mire ezek a műanyagok lebomlanak. Az úgynevezett lebomlás csupán egy kisebb mikroműanyag létezését váltja ki. Részecskemérete elérheti a mikron vagy akár a nanométer méretet, heterogén, különböző alakú műanyagrészecskék keverékét alkotva. Szabad szemmel gyakran nehéz megállapítani.
Ahogy az emberek egyre jobban érdeklődnek a műanyagszennyezés iránt, a „mikroműanyag” kifejezés is egyre inkább megjelent az emberek tudatában, és fokozatosan mindenféle ember figyelmét felkeltette. Mik is azok a mikroműanyagok? Általános vélekedés szerint az 5 mm-nél kisebb átmérőjűek, főként a környezetbe közvetlenül kibocsátott apró műanyagrészecskékből és a nagy műanyaghulladékok lebomlása során keletkező műanyagtöredékekből állnak.
A mikroműanyagok kis méretűek és szabad szemmel nehezen láthatók, de adszorpciós kapacitásuk nagyon erős. A tengeri környezetben meglévő szennyező anyagokkal egyesülve szennyező gömböt képeznek, és az óceáni áramlatokkal különböző helyekre sodródnak, tovább bővítve a szennyezés mértékét. Mivel a mikroműanyagok átmérője kisebb, nagyobb valószínűséggel jutnak el az óceáni állatokhoz, befolyásolva növekedésüket, fejlődésüket és szaporodásukat, és felborítva az élet egyensúlyát. A tengeri élőlények szervezetébe, majd a táplálékláncon keresztül az emberi szervezetbe jutva nagy hatással van az emberi egészségre, és veszélyezteti az emberi egészséget.
Mivel a mikroműanyagok szennyező anyagok, „PM2,5 az óceánban” néven is ismertek. Ezért élénken nevezik őket „PM2,5 a műanyagiparban” is.
A mikroműanyagokat már 2014-ben is a tíz sürgető környezeti probléma közé sorolták. Az emberek tengervédelmi és tengeri környezetegészségügyi tudatosságának javulásával a mikroműanyagok a tengeri tudományos kutatások egyik forró témájává váltak.
A mikroműanyagok manapság mindenhol jelen vannak, és számos háztartási termékből, amit használunk, a mikroműanyagok bekerülhetnek a vízrendszerbe. Bekerülhetnek a környezet keringési rendszerébe, gyárakból, levegőből vagy folyókból az óceánba, vagy a légkörbe, ahol a légkörben lévő mikroműanyag-részecskék időjárási jelenségek, például eső és hó révén a talajra hullanak, majd a talajba kerülnek. A folyórendszer belépett a biológiai körforgásba, és végül a biológiai körforgás révén bekerülnek az emberi keringési rendszerbe. Mindenhol megtalálhatók a belélegzett levegőben, az ivóvízben.
A vándorló mikroműanyagokat a tápláléklánc alsóbb szintű élőlényei könnyen megeszik. A mikroműanyagok nem emészthetők meg, és csak a gyomorban tudnak folyamatosan létezni, helyet foglalva el, és az állatok megbetegedését vagy akár pusztulását okozva; a tápláléklánc alján lévő élőlényeket a magasabb szintű állatok fogyasztják el. A tápláléklánc tetején az ember áll. Nagyszámú mikroműanyag található a szervezetben. Emberi fogyasztás után ezek az emészthetetlen apró részecskék kiszámíthatatlan károkat okoznak az embereknek.
A műanyaghulladék csökkentése és a mikroműanyagok terjedésének megfékezése az emberiség elkerülhetetlen közös felelőssége.
A mikroműanyagok problémájára a szennyezés forrásának csökkentése vagy megszüntetése a kiváltó oknál fogva, a műanyagot tartalmazó műanyag zacskók használatának elutasítása, a műanyaghulladék eldobásának és elégetésének mellőzése; a hulladék egységes és szennyezésmentes ártalmatlanítása, vagy mély elásása; a „műanyagtilalom” támogatása és a „műanyagtilalommal” kapcsolatos oktatás népszerűsítése, hogy az emberek tisztában legyenek a mikroműanyagokkal és más, a természeti környezetre káros viselkedésmódokkal, és megértsék, hogy az emberek szorosan kapcsolódnak a természethez.
Minden egyes emberből kiindulva, minden egyes ember saját erőfeszítései révén tisztábbá tehetjük a természeti környezetet, és ésszerű működést biztosíthatunk a természetes keringési rendszernek.
Közzététel ideje: 2022. február 25.